Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ott élünk majd

2011.01.04

 

Fák alatt a zöld fűre, harmat cseppjei hullnak,
A tó felett, szürke felhők vonulnak.
Mindent beragyog a fénylő holdsugár,
Szomorúan mozgatják levelüket a fák, mert múlik a nyár.

Messze túl a kéklő vizeken, darvak hada száll,
Ott nincsen se tél, se bánat, örökös a nyár.
Hullámzó kék tengeren, sok a hajó,
Elviszlek majd oda, hol élni volna jó.

Neked adom mindenem, az életem is tiéd,
Megérzed a szerelem izét.
Tiéd lesz a sóhajom, boldogságom, minden gondolat,
Ott élünk majd boldogan, a színes, illatos fák alatt.