Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ősz

2009.10.14


Már kora délután nyújtózik felénk az éjjel,
Barna levelek halmain gyarlón gázolunk,
Szemünk mereng kókadt szenvedéllyel,
Csak hátrahagyjuk múltul lábnyomunk.

Rezeg a hajnal, megreked a dombtetőn,
S azt hiszed, Téged nem érint a nap,
Pedig csak mélázik a félszeg tél előtt,
Bambul csupasz faágak alatt.

Nézd csak! Milyen szép a tócsa!
Hogy mozog talpaink alatt az eső utáni mocsár!
Előkúszik a tél lomha foltja,
És tárt karokkal újra vár.