Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Örök barátság

2009.05.07

Az örök barátság, csak egy álom szülte illúzió

az élet végtelen tengerén,

csak a képzelet adta szülemény,

hogy örökké együtt leszünk, Te meg Én!

 

Hiába állsz ki a barátság mellett,

oly sok-sok éven át,

majd jön, az irigy és a kérkedő féreg,

vagy a rút és tiszteletet kívánó halál!

 

Egyik nap még minden rendben,

minden vidám és mosolyogsz,

másnap pedig már a kórház

folyosóján lehajtott fejjel sompolyogsz!

 

Alig tíz évesen értsd meg,

fogadd el, hogy

a legjobb barátnőd beteg,

a sors kiállt feléd, itt az idő, engedd el!

 

mit értenénk abból, mit a sors kiállt,

tíz évesen ugyan mit tudhatnák?

Engedjem el, kit úgy szeretek,

s különben is, én miért nem mehetek?

 

Hova megy, s kivel, lesz-e aki

vigyáz rá,

kérdések sorát teszed fel,

de a felnőttek csak sírva néznek rád!

 

Lassan felfogod, nagy a baj,

más lesz minden,

mert aki a mindened volt,

ma már nincsen!