Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ölelés-történet

2010.04.08

Csak álltam ott előtted,

Vártam rá, hogy átölelj,

Vártam, hogy szeress egy kicsit,

Érezz valamit, ami több, mint ici-pici.

 

Néztem minden mozdulatod,

A lábam földbegyökerezett, nem mozdulhatott,

És egyszer csak ott voltál, elég közel,

Olyan jó így, hogy karod magához ölel.

 

Szeretném újra azt az ölelést,

Mondd, ugye lesz még olyan ölelés?

Nem bánom, ha több nem jár belőled nekem,

S azt sem, ha nem szeretsz, nem vagyok jó neked.

 

De még egy ölelést kérek,

S utána az életedből végleg kilépek,

De az az ölelés még kell,

Mert addig nem engedhetlek el!