Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


November 1.

2010.10.27

 

November elsején, mikor a fagy már csíp,

Színes virágba borul az összes sír.

Akkor minden ember, kinek halottja van,

Kimegy a temetőbe, némely lélek nyugodt, némely vad.

 

Nézd, a virágcsokrok alatt itt fekszik Ő,

Nem bánthatja senki, vigyáz rá a Teremtő.

Bár lelke a messzi csillagok közt éli világát,

Ha Róla beszélünk, keresztülmosolyog a szürke éjen át.

 

Amikor az est leszáll, s mécsesek égnek,

Félelemkeltő látványt nyújt a temető.

Apró sárga lángok üzenik az égnek:

Elvetted szeretteink, de bennünk örökké élnek.