Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nehéz az élet

2009.10.20

Nehéz az élet, mit sorsunk ránk osztott,

Mindent beletett: összeadott, gyökött vont, s szorzott,

Adott neked családot, szerelmet, hű barátokat,

És csalódásokban megnyilvánuló maflásokat.

 

De te mégsem értesz a szóból, a tettből, nem érted mit mondanak a szavak,

Legyen már elég a szeretetből, ne szeress, ne kérj, ne akarj,

Te csak magadnak tégy, magadért élj,

Ki kérte, hogy másokért bármit is tegyél!?

 

Nem kell, ma már nem kell a szeretet,

Ha fétesz, óvsz, kisöprenek, mint a szemetet,

Ne várj még a barátaidtól sem szeretetet,

Hisz nekik sem kell a ragszkodó szereteted!

 

Mert mindenki örül, ha még élhet,

S a Te szereteted nem biztos, hogy éltet,

Lehet, hogy rombadönt mindent,

S aki volna, nem lesz, hisz Ő is átgondolja mindezt!

 

Felhív, üvölt veled, felejtsd el, meg van nélküled,

Csak azt nem tudja..mi van veled..nélküle,

De az mit sem számít, kit érdekel mit élsz át,

Az a fő, hogy Ő nélküled mindent jobbnak lát.

 

Ha így volna..a hiba benned van,

Te vagy egy hülye kis varangy,

Aki ugrál ide-oda, dobálják, mert kis ostoba,

Neki nincs ostora, csak a szíve joga..

 

Joga, hogy távolból is szeressen, tiszteljen, becsüljön,

Az érzelmei ömlenek belülről,

Szeret, elfogad, megért,

Ennyit akit szeretsz..talán megér!