Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hogy felejtselek

2010.01.10

Volt már úgy, hogy a hangod a lelkemben dalolt,

s ezáltal szívem is kétségek közt dacolt,

már a harmadik éjjel is Rólad szólt,

az eget fénylőn bevilágította a Telihold.

 

S én csak néztem rá kérdőn, Veled mi legyen,

ha nem tudlak nem szeretni, mit tegyek?

Nem lehet úgy élni, hogy Te vagy a levegőm,

közben átnézel rajtam, mint a levegőn.

 

Hiába küzdök, harcolok én érted,

Te ezt tán sosem érted..

légy boldog, szívemből kívánom,

míg sírva jössz vissza, kivárom!