Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hibáztam

2009.10.20

Annyiszor történt már ez velem,

Szeretni akartam, s ez lett a végzet,

Barátok, szerelmek, hiú kis ábrándok,

Mindig is győztek az álarcosok..

 

Felvették az álarcot, s nem láttam mögöttük a valóságot,

Sajnos ez nagyon valóságos,

Bántanak, döfnek, szúrnak, vágnak,

Egy pillanat alatt a padlóra szánnak.

 

De te mégsem hátrálsz, elköveted ugyanazt a hibát,

S még te kérsz elnézést, ne haragudj, ez is az én hibám..

Mert én kedvellek, én szeretlek, én tartalak nagyra,

Te csak játszod magad, s így megy napról-napra.

 

Ez már talán mindig így marad,

Nem tudom megemberelni önmagam,

Ragaszkodom, szeretek, aggódom, féltek,

S eljutunk arra a pontra, ahol már félek..

 

Félek Tőled, félek a haragodtól, a bántástól,

Miért nem elég még az örökös harcból, bántásból,

Legyünk emberek, ne veszekedjünk,

Az agyunkat a szívünkkel együtt működtessük!