Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hamis barát(ság)

2010.08.24

 

Egyre csak nő a fájdalom,

Mit miattad érzek,

Próbálom tagadni, felejteni,

Hogy Neked csak ennyit érek.

 

Mindig hallgatom a bántó szót,

Elfogadom a sitty-sutty vigasztalót.

Te azt hiszed ez a barátság, azért is vagy ilyen,

De nem csak a barátság számít, hanem az is, hogy milyen.

 

Mindig ott vagyok, ha kell,

Nehezen engedlek el.

És te csak játszol, játszol,

Csak a haszonhúzással számolsz.

 

Azt gondolod, én úgysem jövök rá,

De tévedsz, hisz mindent tudok már.

Megpróbálok hallgatni egészen a sírig,

Hisz nem én fogok összetörten sírni.

 

Ott állsz majd koporsóm felett,

Könnyeidet fogja majd fedele.

Szétzúzza szívedet, lelkedet a bánat,

Mert a barát, Ki volt, már fel sosem támad.