Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gondolat

2009.05.07

 

 

Iskolában ülve megöl a tétlenség,

Nézem, ahogy viszi a szemetet a szél,

Ezernyi falevél hagyja el otthonát,

S csak repül a ligeten át.

 

De nincs mit tennie, ez a sorsa,

Ha elmúlik a tél, jön az utóda,

A legkisebb fa is rügyet hajt,

Ez nem verseny, nincs cél, s nincsen rajt.

 

De hova rohanok így előre,

Hogy mit hoz a holnap, még azt sem tudom előre,

Úgy látszik, én átlépem a zord telet,

S a füzetet tavasszal töltöm tele.