Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elmélkedés

2009.05.07

 

 

Árnyék és fény követ az utcán,

Velem tartanak, lépés a lépés után,

Árnyék és fény, hangtalan, nyomtalan

A nyomomban jár,

A hóban jól látható,

Erre már más is járt.

 

Eltűnődve lépkedem a járdán,

Néhány hajléktalan ki erre járkál,

Rám néznek, mintha én más lennék,

Bárcsak tudnák, hogy szívesen segítenék.

 

Belegondolok, hogy talán egyszer én is idáig jutok,

Gyilkolnom kell, s falathoz jutok,

Éhezve, fázva, szinte ruhátlan, magányosan,

Az én sétám főnyeremény, már nem sokáig leszek magányomban.