Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Földön fekve

2009.05.07

Vad világban éldegélek,
Zord harcot vívok az élettel.
Legyőzött az őszinteség árnyékos oldala,
S elhagyott, ki számított valaha.

Nem hiszem, hogy innen még felállok,
Mégis küzdve küzdök célomért:
Adjatok az életre még egy esélyt!

Nem keres már senki,
S nem hiányzom a világnak,
Csak fekszem a földön,
Segítő kézre hiába várva.

De hirtelen ismét itt vagyok,
Várom mit kezdtek velem,
Tegyétek, mi emberre vall:
Rúgjatok még belém!

 

Minden rúgás fájdalmas könnyeket szül,

De sokat segít ott legbelül,

Erős leszek, boldog és vidám,

S nem lesz több ember, ki szemet vet rám!