Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Életszeretet

2010.09.28

 

Szeretem az Életet, mely oly sokat adó,

Egyszerre rút, gonosz, fájó, s lelket felkavaró,

Közben hízelgő, kedves, boldogságot rejtő,

,,Minden jobb lehet csak” kedvet hozó, elhitető.

 

Majd ott állunk némán, egyedül, s jól érezzük,

A fájdalom, döfő vasvilláját szívünkbe véshetjük,

Még el sem temettük az előző csalódást,

Hiába, ősszel a nap fénye is csaló már.

 

Ilyen az Élet is, mindig hoz egy új napot,

Van, hogy örülünk, s van, hogy csalódunk nagyot,

De minden reggel érdemes felkelni, útra kelni,

Hisz odalent a sötétben, bőven ráérünk még semmivé lenni.