Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egyszer így..

2010.04.08

Emberek vagyunk, járunk szanaszét a világban,

Van aki utcán él, kéreget, s van ki bőségben él, egy villában,

Néha fent járunk boldogságban, máskor a semmiben lent,

Van, hogy felfelé ível a pálya, van hogy lejt.

 

Szeretünk, majd gyűlölünk,

Sok fájó könnyet gyűjtünk,

De remélni mindig kell,

Ami volt, az a múlt, vár a jövő, mindig új nap kel.

 

Én is jártam itt-ott-amott,

Szerettem, imádtam nagyon,

Csalódtam már nem is egyszer-kétszer,

De okoztam is fájdalmat úgy tizenkétszer.