Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egyedül

2010.07.13

Egyszer felébredsz egy csöndes reggelen,

Izzadt testtel, fájó lélekkel, s nem tudod hol vagy hirtelen,

Néma minden, nem szökik be ablakodon a fény,

Reszketsz, ordítasz, az élettől félsz?

 

Félsz újra, s újra elkezdeni,

A rossz gondolatot mindig csak kergetni,

Félsz újra lábra állni,

Mert tudod, jön Ő, ki képes lekaszálni.

 

Fetrengesz egyedül, túl üres neked az ágy,

Nincs benne tűz, nincs benne vágy,

Csak Te vagy egymagad, lelkednek barátja,

Szívednek egyetlen bajtársa.

 

Arra gondolsz, Ki fontos volt valaha,

Anno mégsem számított szava,

Most visszasírod ezer éjszakán is tán,

De Ő nem megy vissza Hozzád, mert messze jár.

 

Akkor kellett volna szeretni, becsülni,

Ma tudod: kincs volt, s nem lehet felbecsülni,

Mégis elkergetted, pedig csak szeretni akart,

Hát most itt vagy, minden nap, csak egymagad.