Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csodaszép perc

2010.01.09

 

Itt állok a hótenger kellős közepén,
A hópelyhek zuhatagában csillan meg a  remény,
Tél van, minden oly csendes, és sivár,
Körülötted néma, lágy havacska szitál.
Csodás az égbolt, meseszépen ragyognak a csillagok az égen,
Tudom, ezt az érzést Te is jól érzed,
Itt vagy, hát élvezd ki minden apró pillanatát,
Ha hullik, hát kapd el a boldogság csillagát.
Repülj fel, szállj Te is együtt vele,
Legyen ez életed legszebb tele.

De amit most érzel, az valahol más,
Az élettől messze álló, csalfa valóság,
Bár szeretettel átkarol, 
Testeden-lelkeden áthatol,
A holdfényben csillog a szemed, úgy
Érzed, semmi rossz nem történhet ma veled.


E csodás érzés nem tartott tovább egy percnél,
Most ért véget, de igen akarom, kell még,
Gyönyörű boldogságot adott,
De a boldogság csak tűnő pillanat, már szétfagyott.
Ennek is itt a vége, és ez belül is fáj,
Ordítva kérek még ilyen perceket, de szám hiába kiállt,
Továbbra is, nagy pelyhekben száll felém a hó,
Lelkemben hópehelyként olvad el a jó,
Ez az érzés egy emlék csupán,
Mert újra magával ránt a pusztító magány.