Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Boldogság volt

2010.01.21

Egy éjszakányi boldogság,

S mi Veled járt, csupa-csupa boldogság,

Mentünk csak mentünk, azt se tudtuk hová,

Csak nevettünk mindenen, s ballagtunk tovább.

 

Milyen jó is volt, s jó lenne újra meg újra,

De a múlt már nem jön el, a szél messzire fújta,

Marad a bús jelen, Nélküled, de újra átélem,

Hogy már nem vagy, napról napra fájóbbnak érzem.

 

Mond, ugye eljössz még, ugye sétálunk még,

Hisz a mi barátságunk, s az utunk véget nem ér,

Mert aki szeret, és egy nevet a szívébe vés,

Az nem lehet, hogy csak úgy elengedjen, míg lüktet benne a vér.