Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beléptél

2010.05.24

Itt vagy most, pont így a jó..

Nem kell szó, mely csak magyarázó,

Csak láthatlak, s láthatsz te is,

Csak szeretlek, s érzem, hogy te is.

 

Elindulunk együtt, s lehet érkezünk majd külön,

De ez az érzés most minden eddiginél különb,

Miért ne próbálnánk meg azt, amire vágyunk,

A boldogságra már éppen eleget vártunk!

 

Beléptél az ajtón, melyet erős kőfal takart,

A szívem azt sem tudta, Kivel, mit, s miért akart..

De itt vagy a szívem, s az életem tengerében,

Megfáradt hajóként, hosszú út után így csöppentem én is szíved tengerébe.

 

Kicsit bizonytalan kapitány vagyok a hajón,

De maradj nálam, utazz velem, ha jó,

S, ha egyszer véget ér, s nem lesz már jövő,

Mindig lesz, hol kiszállj, az életben rengeteg a kikötő.