Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Balázshoz

2010.01.21

Most, hogy már nem lehetsz itt velem,

Nem ölelhetsz át, nem nevethetsz, nem sírhatsz mellettem,

Most, hogy már elmentél, s messze jársz,

Szívem reméli, hogy olykor hozzám visszatalálsz.

 

Visszajössz, leszállsz az égből,

Onnan a vaksötét végtelenségből,

Újra itt leszel velem, itt ülsz mellettem,

Nem kell, hogy szólj, csak majd fogd a két kezem.

 

Ölelj át, ahogy régen is tetted,

Ha bánat ért, Te jöttél, s a terhet rólam levetted,

Mindig megnevetettél, őszintén szerettél,

Rajongva szemembe néztél és szívedből féltettél

 

Fél éve már, hogy nem vagy velem,

Nincs olyan perc, hogy ne jutna eszembe, mi lehet Veled,

Vajon melyik felhőn lógatod a lábad,

S gyönyörű szemeiddel nézel a világra, mindent láthatsz.

 

Remélem most egy perce elfordítod fejed, másokat nézel,

Szemeimből a könny lassan kicsordul egészen,

Pedig megfogadtam, sosem fogok sírni, mert itt leszel,

S ha sírni látsz, Te is szomorúvá válsz.