Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Életemben

2010.10.21

 

Egyszerűen van, hogy minden fáj,

Fejünk felett sötét felhő jár,

Fáj az Élet maga,

Minden apró mozdulata.

Fáj a kétség, fáj a ,,talán”

S, hogy az egész csak üres talány.

 

Az embernek soha nem jó semmi sem,

A másé mindig sokkal szebb,

Értékelni kellene a másik embert, ahogy él,

S elgondolkozni, mi mennyit ér.