Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az élet kapuja

2010.04.14

Ember! Kellj fel poros odúdból, ne aludd át az éveket,

Ne nyúlj a sör után, ne sírj magadban, keress az életre érveket,

Kellj fel, állj most a lábadra, nézz körül,

Biztos van még, aki Neked is örül!

 

Örül, ha lát, örül, ha hallhatja szavad,

Attól, hogy önsajnálatban élsz, még szeretni Téged is szabad,

Örülj Te is másoknak, mondd el, ami bánt,

Amit megtettél, fogadd el, sohase bánd!

 

Mert ember vagy Te is, csak most nehéz az életed,

Könnyebb rátaposni, mint kerülni a borotva éleket,

De kell, hogy talpra állj, és újra az légy, aki voltál,

Hidd el, nem az első, s nem is az utolsó voltál..

 

..Aki kicsit feladta, önmagát búbánatba sanyargatta,

S netán ezzel mások lelkét szaggatgatta,

A lényeg, hogy Te is akarj újra a régi lenni,

Ne félj álmodni, tervezni, ne félj a célokért bármit tenni!

 

És, ha majd újra ott leszel a siker kapujában,

Nézz hátra, lásd az utat, amit megtettél, hogy itt állj:

Az ÉLET kapujában!