Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A távolság

2010.08.12

 

Néhány éve már, hogy kisfalumban élek,

Barátokat a nagyvilágban keresgélek,

Találtam is egyet, a legnagyobb kincset,

Nála igazabb, s hű barát nincsen.

 

És bár közöttünk az óceán, óriási távolság,

Fájó a szívemnek a tudat, hogy Tőlem mindig távol jár,

De mégis érzem, hogy velem van, érzem, ahogy átölel,

Szeretetét az éteren át küldi el.

 

Szeretem Őt, mint csak egy igaz barátot lehet,

Nehéz, hogy csak néha láthatom, de mást az ember nem tehet,

Mint elfogadja, hogy ott kell élnie, ahol él,

És elhiszi, hogy a barátságot a távolság nem szakítja szét.