Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fáj, mégis el kell mondanom:
Hogy már máshoz tartozom.
Csak az idő,
Csak a régi nyár
Soha többé nem jön már,
Csak a szívem fáj nagyon
Szó, amíg meg nem hallja más,
Miért volt a búcsúzás
Ez az egész
Ismerős
De ha mégis,
Légy erős
Látod, én sem könnyezem.

Refr.:
Szerelem el ne hagyj,
Most segít!
Pokoli éjszakán,
Bátoríts!
Gyújtsd fel a hajnalom,
Hevítsed át az Életemet,
Maradj velem,
Nyújtsd hát a két kezed!

Arc.
Csak a hangom fullad el.
Csak az élet múlik el.
Csak a világ
A régi nyár, fakul, őszül
Egyre már
Hisz a tél már oly közel.
Menj, amíg meg nem látja más,
Minek itt már búcsúzás,
Van-e kiút,
Van-e még sugár?
Van-e föld, mely visszavár?
Van-e még megújulás?

Refr.:
Szerelem el ne hagyj,
Most segít!
Pokoli éjszakán,
Bátoríts!
Gyújtsd fel a hajnalom,
Hevítsed át az Életemet,
Maradj velem,
Nyújtsd hát a két kezed!