Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vers. 01:
Egy lángoló érzés volt az, ami rólunk szólt.
De elfújta egy fáradt őszi szél.
A búcsúd sem volt szép, pedig nekem ennyi járt,
De látom már, hogy téged ez nem is bánt.

Bridge:
Majd rájössz arra még,
Hogy a szív nem egy képregény.
Amit összetépsz, ha nincs szükséged rá,
De te megtetted, így nincs már folytatás.


Ref.:
Hát menj, és ne is gondolj rám.
Nem kell a fájó boldogság.
Rám vár egy boldog új világ,
Hol a lelkem végre megnyugszik talán.

Hidd el, én nem is bánom már,
Csak fáj, hogy akkor becsaptál.
Ha majd visszagondolsz rám,
A szíved mélyén ott leszek talán.


Vers. 02.:
Csendben múlnak el a napok, és én érzem már,
Hogy nem várnak rám a szerelmes éjszakák.
De gondolatban még sokat járok én feléd,
De úgy látszik már, hogy neked ez így is épp elég.