Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hány ünnep, amit át sem éltem, hazug fény a fán,
Színtelen volt minden, amíg nem lelt szíved rám.
Másnak talán fel sem tűnt az a képeslap,
Nem volt, csak egy árva név alul.

De száz magányos tél után jött százegy édes délután,
És boldogságot érzek, ha a gyertyafény kigyúl.

Oly más lett így a tél, szívem újból lát
Nem kell elhitetnem, hogy a magány nem is bánt,
Melletted megélek száz közös új csodát.

(Refrén:)
Oly más lett így a tél, a tegnap már csak múlt
Hány ünnep, amit át sem éltem, hazug fény a fán,
Színtelen volt minden, amíg nem lelt szíved rám.

Nem rég még mást jelentett a karácsony,
Körülvett ezer boldog pár
S a gyertyafényes vacsorán csak a bánat nézett vissza rám,
De most boldogság és szerelem, mi két karodban vár.

(Refrén:2x)

Színtelen volt minden, amíg nem lelt szíved rám.
Boldog karácsonyt, kedvesem!