Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csak egy kép maradt csupán,
Ami őrzi búcsúnk pillanatát.
Lelkünk már,
Különúton repül tovább.
Mondd, hogy mást jelent a szó!
Nélküled mit ér a jó?
Szívem fáj.
Szomorú a világ.

Csak egy hang a zongorán.
Felidézi múltunk hangulatát.
Félek már,
Ez a kép nem pereg tovább.
Mind, mi volt, oly átható.
Mennyi szép, és mennyi jó.
Tűnő árny.
Ami most tovaszáll.

Refrén: Fáj, hisz vártak még ránk, új csodák.
Fáj, hogy hinnem kell; már nincs tovább.
Lásd, szívem nem felejt el még,
Hisz annyi szép emlék
Visszajár
A múlt nyomán.

Csak az óra múlna már!
Kimerít a hosszú várakozás.
Vágyom rád.
Hisz a szív, még dobog tovább.
Nélküled mit ér a szó?
Kéz a kézben volna jó.
Elmúlt már.
Keserű a magány.

Színes álmokat, hogy feledhetnék?!
Valahol tudom, újrakezdhetnénk!
A vágyainkon túl,
A télre nyár borul,
S szívünk lángra gyúl.